I.2.1. Markov-láncok
I.2.1. Markov-lánc definíciója
A Markov-lánc fogalmához legegyszerűbben a független kísérletek
fogalmának általánosításával jutunk el. Tekintsük
egymás után végrehajtott kísérletek sorozatát.
Legyen egy teljes eseményrendszer. Vizsgáljuk
az egyes kísérletek eredményét az események bekövetkezése szempontjából.
Definiáljuk a valószínűségi változókat
úgy, hogy , ha az -edik kísérletnél az esemény fordul elő. Független kísérletek esetén
érvényes, hogy
írható. Ha az átmenetvalószínűségek -től is függnek, úgy inhomogén Markov-láncról beszélünk. A továbbiakban csak homogén Markov-láncokkal foglalkozunk. Fizikai alkalmazásokat szem előtt tartva a Markov-láncokkal kapcsolatban rendszerint a következő terminológia szokásos: az eseményeket a rendszer állapotainak nevezzük. A változó eloszlását kezdeti eloszlásnak és a feltételes valószínűséget átmenetvalószínűségnek nevezzük. Ha pedig és , akkor azt mondjuk, hogy a rendszer az -edik lépésben átmenetet tett. Ha egy Markov-láncnál ismerjük a kezdeti eloszlást és az átmenetvalószínűségeket, úgy ezek segítségével az összes változó eloszlása egyértelműen meghatározható. Fontos feladat annak megvizsgálása, hogy a változóknak -re létezik-e határeloszlása, és ha létezik, hogyan határozható meg.
|