II.5.1. Az <n/M/M/1> modell


Feltesszük, hogy az igények egy $n$ elemű véges forrásból érkeznek, ahol a forrásban eltöltött idő minden igény esetén egymástól független $\lambda$ paraméterű exponenciális eloszlású valószínűségi változó. A kiszolgálási idők szintén exponenciális eloszlásúak $\mu$ paraméterrel és függetlenek az előbbi valószínűségi változóktól. Jelölje $X(t)$ a $t$ időpillanatban a kiszolgáló egységnél tartózkodó igények számát. Az előbbiekhez hasonlóan nem nehéz belátni, hogy $X(t)$ is egy születési-kihalási folyamat

\begin{displaymath}
\lambda_k=\cases{ (n-k)\lambda&\hbox{, ha $0\leq k\leq n$,}\cr
0&\hbox{, ha $k>n$,}\cr}
\end{displaymath}

születési intenzitásokkal, és

\begin{displaymath}
\mu_k=\mu, \qquad k\geq 1,
\end{displaymath}

kihalási intenzitással. Így

\begin{displaymath}
P_k={n! \over (n-k)!}\varrho^kP_0=(n-k+1)\varrho P_{k-1},
\end{displaymath}

ahol

\begin{displaymath}
\varrho={\lambda \over \mu},
\end{displaymath}

és

\begin{displaymath}
P_0={1 \over 1+\sum\limits_{k=1}^n{n! \over (n-k)!}\varrho^k}=
{1 \over \sum\limits_{k=0}^n{n! \over (n-k)!}\varrho^k}.
\end{displaymath}

Az ergodikus eloszlás mindig létezik, de ha $\varrho>1$ akkor az igények torlódnak és több kiszolgálóegységre lenne szükség. Az előbbi valószínűségekre egy másik kifejezést is megadunk, amely numerikus számításoknál könnyebben alkalmazható. Legyen $P(k;\lambda)$ a $\lambda$ paraméterű Poisson-eloszlás és $Q(k;\lambda)$ ennek kummulatív eloszlása, azaz

\begin{displaymath}P(k;\lambda)={\lambda^k \over k!}e^{-\lambda}, \qquad 0\leq k<\infty;
\end{displaymath}


\begin{displaymath}Q(k;\lambda)=\sum_{i=0}^kP(i;\lambda), \qquad 0\leq k<\infty.
\end{displaymath}

Megmutatjuk, hogy

\begin{displaymath}
P_k={P(n-k;R) \over Q(n;R)}, \qquad 0\leq k\leq n,
\end{displaymath}

ahol

\begin{displaymath}
R={\mu \over \lambda}=\varrho^{-1}.
\end{displaymath}

Ugyanis

\begin{displaymath}
{P(n-k;R) \over Q(n;R)}=
{{n! \over (n-k)!}{\mu \overwithd...
...{k=0}^n {n! \over (n-i)!} \left(\lambda\over\mu\right)^i }
.
\end{displaymath}


Az n/M/M/1 rendszer jellemzői:


(I.) A szerver kihasználtsága és a rendszer átbocsátóképessége:

A szerver kihasználtsága:

\begin{displaymath}
U_s=1-P_0.
\end{displaymath}

A korábbi rekurzív ös<szefüggést felhasználva

\begin{displaymath}
U_s={Q(n-1;R) \over Q(n;R)}.
\end{displaymath}

A rendszer átbocsátóképessége:

\begin{displaymath}
\lambda_t=\mu U_s.
\end{displaymath}

(II.) A rendszerben tartózkodó igények átlagos száma:

\begin{displaymath}
\overline{N}=\sum_{k=0}^nkP_k=
n-\sum_{k=0}^n(n-k)P_k=\end{displaymath}


\begin{displaymath}=n-{1 \over \varrho }\sum_{k=0}^n(n-k)\varrho P_k=
n-{1 \over \varrho }\sum_{k=0}^{n-1}P_{k+1}=\end{displaymath}


\begin{displaymath}=n-{1 \over \varrho }(1-P_0)=
n-{U_s \over \varrho }.
\end{displaymath}

Másképpen:

\begin{displaymath}
\overline{N}=n-{RQ(n-1;R) \over Q(n;R)}=n-{U_s\over \varrho}.
\end{displaymath}

(III.) Az átlagos sorhossz:

\begin{displaymath}
\overline{Q}=\sum_{k=1}^n(k-1)P_k=\sum_{k=1}^nkP_k-\sum_{k=1}^nP_k=
n-{\mu \over \lambda }(1-P_0)-(1-P_0)=\end{displaymath}


\begin{displaymath}=n-(1-P_0)(1+{\mu \over \lambda })= n-\left({1 +{1 \over \varrho} }\right)
U_s.\end{displaymath}

(IV.) Az igénygenerálásra alkalmas teminálok átlagos száma:

\begin{displaymath}
\overline{m} = \sum_{k=0}^n (n-k)P_k = n-\overline{N} = {\mu \over \lambda }
(1-P_0)={U_s \over \varrho }.
\end{displaymath}

(V.) A szerver átlagos foglaltsági periódushossza: Mivel

\begin{displaymath}
U_s=1-P_0={E\delta \over {1 \over n\lambda }+E\delta},
\end{displaymath}

ezért

\begin{displaymath}
E\delta={1-P_0 \over n\lambda P_0}={U_s\over n\lambda(1-U_s)}.
\end{displaymath}

(VI.) A várakozás valószínűsége:

\begin{displaymath}
P(W>0)=\sum_{k=1}^nP_k=1-P_0=U_s.
\end{displaymath}

Számítógépes alkalmazásoknál gyakran szükségünk van az alábbi jellemzőkre is.

(VII.) A terminálok kihasználtsága:

Véges forrás esetén szükségünk van arra az újabb mérőszámra is , amely a gépkiszolgálási probléma esetén is nagyon fontos. Az $i$ indexű terminál kihasználtságán az

\begin{displaymath}U^{(i)} = \lim_{T\to\infty}{1\over T}\int\limits_0^T\chi(\hbox{a $t$
időpillanatban az $i$-edik termin\'al műk\uml odik})dt\end{displaymath}

határértéket értjük, ha létezik. Ekkor (5) szerint

\begin{displaymath}U^{(i)} = P(\hbox{ az $i$-edik termin\'al műk\uml odik})\ ,\end{displaymath}

ahol P a stacionárius valószínűséget jelöli.


Nyilvánvaló, hogy a terminálok (az igénygenerálás forrásai) akkor vannak kihasználva, ha működnek, így az összes terminál kihasználtsága:

\begin{displaymath}
U_n=\sum_{k=0}^n(n-k)P_k=\overline{m}={\mu \over
\lambda }(1-P_0).
\end{displaymath}

Egy tetszőleges terminál kihasználtsága:

\begin{displaymath}
U_t={\mu \over n\lambda }(1-P_0)={\overline{m} \over n}.
\end{displaymath}

Ezt az összefüggést a következőképpen is megkaphatjuk. Látható, hogy

\begin{displaymath}U^{(i)} = \sum_{k=1}^n {n-k \over n}P_k = {\overline{m} \over n},\end{displaymath}

mivel a terminálok azonos kihasználtságúak, így

\begin{displaymath}U_t = U^{(i)}\ .\end{displaymath}


(VIII.) A terminálok átlagos várakozási ideje:

(5) alapján:

\begin{displaymath}
U_t={1/\lambda \over 1/\lambda +\overline{W}+1/\mu}=
{\overline{m} \over n}.
\end{displaymath}

Ebből

\begin{displaymath}
\lambda \overline{m}={n \over 1/\lambda +\overline{W}+1/\mu},
\end{displaymath}

és

\begin{displaymath}
\lambda\overline{m}\overline W=n-\overline{m}\left(1+{\lamb...
... \mu}\right)=
n-{U_s \over \varrho}(1+\varrho)=\overline{Q},
\end{displaymath}

ami az átlagos sorhosszra vonatkozó Little-formula. Így

\begin{displaymath}
\overline{W}={\overline{Q} \over \lambda\overline{m}}.
\end{displaymath}

Az átlagos válaszolási idő:

\begin{displaymath}
\overline{T}=\overline{W}+{1 \over \mu }=
{1 \over \mu }\l...
...
{1 \over \mu }\left({n \over U_s}-{1 \over \varrho }\right).
\end{displaymath}

Egyszerű számolással könnyű bebizonyítani, hogy

\begin{displaymath}
\overline{m}\lambda \overline{T}=\overline{N},
\end{displaymath}

ami ismét egy Little-formula. Ugyanis

\begin{displaymath}\overline{m}\lambda\left( \overline{W} +{ 1 \over \mu} \right) =
\overline{Q}+\overline{m}\varrho= \end{displaymath}


\begin{displaymath}=n-{U_s \over \varrho}(1+\varrho)+U_s= n-{U_s\over \varrho} = \overline{N}\ .\end{displaymath}

(IX.) További összefüggések:

\begin{displaymath}U_s=1-P_0=n\varrho U_t=\overline{m}\varrho ,\end{displaymath}

melyből

\begin{displaymath}
\overline{m}\lambda=\mu U_s=\lambda_t\ .
\end{displaymath}

Példák:

1. Tekintsünk $6$ db. gépet $40$ óra átlagos élettartammal, javítási idejük 4 óra átlagosan. Határozzuk meg a rendszer jellemzőit!

Megoldás: $\lambda = {1\over 40}$ óránként, $\mu = {1\over 4}$ óránként, $\rho={\lambda
\over \mu} = {4 \over 40} = 0.1$, $n=6$, $p_0=0.484$

\begin{displaymath}
\vbox{\offinterlineskip
\halign{\strut\vrule\ \hfil  ...


\begin{displaymath}\overline{Q}=0.324\end{displaymath}


\begin{displaymath}P(W>0)=0.516=U_s\end{displaymath}


\begin{displaymath}\overline{W}=2.51 \hbox{ \'ora}\end{displaymath}


\begin{displaymath}\overline{T}=2.51+{1\over 0.25}=6.51 \hbox{ \'ora}\end{displaymath}


\begin{displaymath}U_s=0.516\end{displaymath}


\begin{displaymath}\overline{e}=40 \hbox{ \'ora}\end{displaymath}


\begin{displaymath}U_g=0.86\qquad\hbox{ (g\'epkihaszn\'alts\'ag)}\end{displaymath}


\begin{displaymath}\overline{m}=n\times U_g = 5.16\end{displaymath}


\begin{displaymath}\overline{N}=6-5.16= 0.84\end{displaymath}


\begin{displaymath}E\delta = {0.516 \over 6\times{1\over 40} \times 0.484}= {4\times 5.16 \over
6\times 0.484} \approx {7\over 10} \hbox{ \'ora}\end{displaymath}

2. Az előző feladatban az átlagos élettartamot változtassuk meg $2$ órára. Határozzuk meg a rendszer jellemzőit!

{\bold Megold\'as:} ${1\over \lambda}= 2$, ${1\over \mu}= 4$, ${\lambda \over \mu}=2$, $n=6$, $P_0={1\over 75973}$ amiből látható, hogy egy szerelő nem elégséges.

\begin{displaymath}
\vbox{\offinterlineskip
\halign{\strut\vrule\ \hfil  ...


\begin{displaymath}U_s \approx 0.999 \end{displaymath}


\begin{displaymath}\overline{Q} \approx 4.5\end{displaymath}


\begin{displaymath}P{(W>0)}=0.999\end{displaymath}


\begin{displaymath}\overline{W} \approx 22.5 \hbox{ \'ora}\end{displaymath}


\begin{displaymath}\overline{T}=26.5 \hbox{ \'ora}\end{displaymath}


\begin{displaymath}\overline{e} =2 \hbox{ \'ora}\end{displaymath}


\begin{displaymath}U_g \approx 0.08\qquad\hbox{ (g\'epkihaszn\'alts\'ag)}\end{displaymath}


\begin{displaymath}\overline{m}\approx 0.5\end{displaymath}


\begin{displaymath}\overline{N}\approx 5.5\end{displaymath}


\begin{displaymath}E\delta \approx \infty\end{displaymath}

Mivel a karbantartási tényező $1$-nél nagyobb, minden adat azt mutatja, amit vártunk. Arra, hogy ezek után mennyi szerelőt kell beállítani, többféle kritérium lehet. Ezzel a következő fejezetben foglalkozunk. Mindenesetre, hogy ne legyen torlódás, a ${\lambda \over r\mu}<1$ feltételnek kell teljesülnie, ahol $r$ a szerelők számát jelöli.

Nyitólap    Tartalomjegyzék    Fejezetek ( B I II III IV F )    Letöltések
FRAME-mel FRAME nélkül
<<   Előző Következő  >>