II.5.2. Az <n/M/M/r> modell


Az előző modellben adott feltevéseinke<t most csupán annyiban változtatjuk, hogy az $n$ számú terminált $r$ szerver szolgálja ki $(r<n)$. Így $k\leq r$ esetén a $k$ állapot azt jelenti, hogy éppen $k$ db terminál igénye van kiszolgálás alatt, egyetlen várakozó igény sincs és $r-k$ szerver tétlen. A szerverek tevékenységüket egymástól függetlenül végzik. Ekkor is egy születési-halálozási folyamatot kapunk:

\begin{displaymath}\lambda_k=(n-k)\lambda, \qquad 0\leq k\leq n-1, \end{displaymath}


\begin{displaymath}\mu_k=\cases{k\mu&\hbox{, $1\leq k\leq r$,} \cr
r\mu&\hbox{, $r< k\leq n$,}\cr
}
\end{displaymath}

intenzitásokkal. Az egyensúlyi eloszlás:

\begin{displaymath}
\eqalign{
P_k &={n \choose k} \varrho ^kP_0,\qquad 0\leq k...
...r}} {n \choose k} \varrho ^kP_0,\qquad
r< k \leq n. \cr
}
\end{displaymath}

Természetesen teljesülnmie kell a

\begin{displaymath}
\sum_{k=0}^nP_k=1
\end{displaymath}

összefüggésnek. $P_0$ meghatározására ez a képlet túlságosan bonyolult, így egy egyszerűbb rekurzív formulát használunk. Jelöljük $a_k$-val a következő hányadost:

\begin{displaymath}
a_k={P_k \over P_0}.
\end{displaymath}

Ekkor a következő összefüggés alapján számolhatunk

\begin{displaymath}a_0=1,\end{displaymath}


\begin{displaymath}a_k={n-k+1 \over k}\varrho a_{k-1}, \qquad 0\le k\le r-1, \end{displaymath}


\begin{displaymath}a_k={n-k+1 \over r}\varrho a_{k-1}, \qquad r\le k \le n. \end{displaymath}

Mivel a

\begin{displaymath}
\sum_{k=0}^nP_k=1
\end{displaymath}

összefüggésnek teljesülnie kell, ezért

\begin{displaymath}
P_0=1-\sum_{k=1}^nP_k.
\end{displaymath}

Mindkét oldalt $P_0$-al elosztva:

\begin{displaymath}
1={1 \over P_0}-\sum_{k=1}^n{P_k \over P_0}={1 \over P_0}-\sum_{k=1}^na_k,
\end{displaymath}

így

\begin{displaymath}
P_0={1 \over 1+\sum\limits_{k=1}^na_k}.
\end{displaymath}

Majd

\begin{displaymath}
P_k=a_kP_0.
\end{displaymath}

Az n/M/M/r rendszer jellemzői:


(I.) A rendszerben tartózkodó igények átlagos száma:

\begin{displaymath}
\overline{N}=\sum_{k=0}^nkP_k.
\end{displaymath}

(II.) A várakozási sor átlagos hossza:

\begin{displaymath}
\overline{Q}=\sum_{k=r+1}^n(k-r)P_k={r^rP_0 \over r!}\sum_{k=r+1}^n{(k-r)k! \over
r^k}{n \choose k} \varrho ^k.
\end{displaymath}

(III.) Az igénygenerálásra alkalmas terminálok átlagos száma:

\begin{displaymath}
\overline{m}=n-\overline{N}.
\end{displaymath}

(IV.) A rendszer kihasználtsága:

\begin{displaymath}
U_r=1-P_0.
\end{displaymath}

(V.) A rendszer átlagos foglaltsági periódushossza:

\begin{displaymath}
E\delta^{(n)}={1-P_0 \over n\lambda P_0}={U_r \over n\lambda P_0}.
\end{displaymath}

(VI.) A várakozás valószínűsége:

\begin{displaymath}
P(W>0)=\sum_{k=r}^nP_k.
\end{displaymath}

(VII.) A foglalt kiszolgálóegységek átlagos száma:

\begin{displaymath}
\overline{r}=\sum_{k=1}^rkP_k+\sum_{k=r+1}^nrP_k
=\sum_{k=1}^{r-1}kP_k+r\sum_{k=r}^nP_k
=\sum_{k=1}^{r-1}kP_k+rP(W>0).
\end{displaymath}

Továbbá

\begin{displaymath}
U_s={\displaystyle\sum_{k=1}^rkP_k+r\sum_{k=r+1}^nP_k \over r}={\overline{r} \over r}.
\end{displaymath}

(VIII.) A tétlen kiszolgálóegységek átlagos száma:

\begin{displaymath}
\overline{S}=r-\overline{r}.
\end{displaymath}

További összefüggés:

\begin{displaymath}
\overline{N}=\sum_{k=1}^{r}kP_k + \sum_{k=r+1}^n (k-r)P_k +...
...e{Q}+\overline{r}=\overline{Q}+r-\overline{S}=n-\overline{m}.
\end{displaymath}

(IX.) A terminálok kihasználtsága:

\begin{displaymath}
U_t=\sum_{k=1}^n{n-k \over n}P_k={\overline{m} \over n}.
\end{displaymath}

(X.) A terminálok átlagos várakozási ideje: (5) és (IX) alapján

\begin{displaymath}
U_t={{1 \over \lambda } \over {1 \over \lambda }+\overline{W}+{1 \over \mu }}=
{\overline{m} \over n},
\end{displaymath}

amiből

\begin{displaymath}
\overline{W}={\overline{N} \over \overline{m}}{1 \over \lam...
...mu }\left({\overline{N} \over \overline{m}\varrho }-1\right).
\end{displaymath}

Az átlagos válaszolási idő:

\begin{displaymath}
\overline{T}=\overline{W}+{1 \over \mu }={\overline{N} \over \overline{m}\lambda },
\end{displaymath}

innen

\begin{displaymath}
\overline{m}\lambda \overline{T}=\overline{N},
\end{displaymath}

ami a jól ismert Little-formula, azaz az átlagos beérkezési intenzitás és a rendszerben töltött átlagos idő szorzata a rendszerben tartózkodó igények átlagos számával egyenlő. Ebből

\begin{displaymath}
\overline{m}\la<mbda \left(\overline{W}+{1 \over \mu }\right)=\overline{Q}+\overline{r},
\end{displaymath}

vagyis

\begin{displaymath}
\overline{m}\lambda \overline{W}+\overline{m}\varrho =\overline{Q}+\overline{r}.
\end{displaymath}

Mutassuk meg, hogy

\begin{displaymath}
\overline{r}=\overline{m} \varrho,
\end{displaymath}

mert ebből

\begin{displaymath}
\overline{m}\lambda\overline{W}=\overline{Q}
\end{displaymath}

következik, ami szintén egy Little-formula. Tudjuk, hogy

\begin{displaymath}
P_{k+1}={(n-k)\lambda \over \mu_{k+1}}P_k,
\end{displaymath}

ahol

\begin{displaymath}
\mu_j=\cases{ j\mu&\hbox{, $j\leq r,$}\cr
r\mu&\hbox{, $j>r$}. \cr}
\end{displaymath}

Jól ismert továbbá, hogy

\begin{displaymath}
\overline{r} =\sum_{k=1}^{r-1}kP_k+r\sum_{k=r}^nP_k.
\end{displaymath}

Ekkor

\begin{displaymath}
\varrho\overline{m}=\sum_{k=0}^n\varrho (n-k)P_k=
\sum_{k=0}^{r-1}\varrho (n-k)P_k+\sum_{k=r}^{n-1}\varrho(n-k)P_k=\end{displaymath}


\begin{displaymath}=\sum_{k=0}^{r-1}{\lambda (n-k)(k+1) \over (k+1)\mu}P_k+
r\sum_{k=r}^{n-1}{\lambda (n-k) \over r\mu }P_k=\end{displaymath}


\begin{displaymath}=\sum_{k=0}^{r-1}(k+1)P_{k+1}+r\sum_{k=r}^{n-1}P_{k+1}
=\sum...
...}^nP_j=
\sum_{j=1}^{r-1}jP_j+r\sum_{j=r}^n P_j=\overline{r}.
\end{displaymath}

Vagyis

\begin{displaymath}
\varrho\overline{m}=\overline{r},
\end{displaymath}

más alakban

\begin{displaymath}
\lambda\overline{m}= \mu\overline{r},
\end{displaymath}

azaz

\begin{displaymath}
\hbox{az \'atlagos be\'erkez\'esi intenzit\'as = az \'atlagos ki\'araml\'asi intenzit\'assal,}
\end{displaymath}

ami várható volt, mivel a rendszer egyensúlyi állapotban van. Ezért

\begin{displaymath}
\overline{W}={\overline{Q} \over \overline{m}\lambda }={\ov...
...}\lambda \varrho }=
{\overline{Q} \over \mu \overline{r}}.
\end{displaymath}

(XI.) A kiszolgálók átlagos tétlenségi periódushossza:


Ha a tétlen kiszolgálók olyan sorrendben kezdik kiszolgálni az igényeket, mint amilyen sorrendben előzőleg befejezték a foglaltsági periódusokat, akkor egy szerver tevékenységét a következőképpen írhatjuk le. Ha egy tétlenné vált szerver $j-1$ másik tétlen szervert talál a munkabefejeződés pillanatában, akkor csak a $j$-edik igény kiszolgálásával kezdődik ismét a foglaltsági periódusa. Jelölje $\overline{e}$ a szerver átlagos üresjárati periódusa hosszát, $\overline{e}_j$ pedig a fenti állapotban az átlagos tétlenségi időt. Nyilvánvalóan

\begin{displaymath}
\overline{e}_j={j \over \lambda },
\end{displaymath}

$\overline{e}$ pedig a teljes várható érték tétele alapján

\begin{displaymath}
\overline{e}=\sum_{j=1}^r{P_{r-j} \over P(e)}{j \over \lambda }=
{\overline{S} \over P(e)\lambda },
\end{displaymath}

ahol

\begin{displaymath}
P(e)=\sum_{j=0}^{r-1}P_j=1-P(W>0),
\end{displaymath}

azaz annak valószínűsége, hogy van tétlen szerver.


(XII.) A szerverek átlagos foglaltsági periódushossza:

Mivel

\begin{displaymath}U_s={E\delta \over \overline{e}+E\delta},\end{displaymath}

így

\begin{displaymath}
E\delta={U_s \over 1-U_s}\overline{e}={{\overline{r} \over ...
...rline{r} \over P(e)\lambda }=
{\overline{m} \over \mu P(e)}.
\end{displaymath}

Vagyis

\begin{displaymath}E\delta={\overline{m} \over \mu P(e)}.\end{displaymath}

Példák:

1. Egy üzemben $20$ db gép üzemel, egyenként $50$ óra átlagos élettartammal. A gép javításának várható értéke $5$ óra. A szereléseket $3$ fős szerelőgárda végzi. Adjuk meg a rendszer jellemzőit, és hasonlítsuk össze őket a II.5.1.1. Példában szereplő jellemzőkkel!

Megoldás:

\begin{displaymath}\rho= {\lambda\over \mu}= {{1\over \mu}\over {1\over \lambda}}={5\over 50}
={1\over 10} =0.1 .\end{displaymath}

A rekurzív összefüggéseket használva, $a_0=1$-ről indítva a rekurziót, könnyen meghatározhatjuk az $a_k$ értékeket, pl

\begin{displaymath}a_0=1\end{displaymath}


\begin{displaymath}a_1 = {20-0 \over 0+1}\times 0.1\times 1 = 2\end{displaymath}


\begin{displaymath}a_2 = {20-1 \over 1+1}\times 0.1\times 2 = 1.9\end{displaymath}


\begin{displaymath}a_3 = {20-2 \over 2+1}\times 0.1\times 1.9 = 1.14\end{displaymath}


\begin{displaymath}a_4 = {20-3 \over 3}\times 0.1\times 1.14 = 0.646\end{displaymath}



és így tovább. Tudjuk, hogy

\begin{displaymath}P_0={1\over 1+\sum\limits_{k=1}^n a_k} = {1 \over 1+6.3394} =
0.13625. \end{displaymath}

Innen

\begin{displaymath}P_1=a_1\times P_0 = 2\times 0.13625 = 0.2775 \end{displaymath}


\begin{displaymath}P_2=a_2\times P_0 = 1.9 \times 0.13625 = 0.2588 \hbox{ stb. } \end{displaymath}

A következő táblázat megadja a különböző állapotok valószínűségét. $n=20$, $r=3$, $\rho = 0.1$ -10pt

\begin{displaymath}
\vbox{\offinterlineskip
\halign{\strut\vrule\quad\hfil$ ...


\begin{displaymath}\overline{Q}=0.339\end{displaymath}


\begin{displaymath}\overline{S}=1.213\end{displaymath}


\begin{displaymath}\overline{N}=\overline{Q}+r -\overline{S} = 2.126\end{displaymath}


\begin{displaymath}P(W>0)= 0.3323\end{displaymath}


\begin{displaymath}P(e)= 0.6677\end{displaymath}


\begin{displaymath}\overline{W} ={\overline{Q} \over \lambda(n-\overline{N})}=0.918
\hbox{ \'ora, kb. } 59 \hbox{ perc}\end{displaymath}


\begin{displaymath}\overline{m}=20-2.126=17.874\end{displaymath}


\begin{displaymath}U_r=0.844\end{displaymath}


\begin{displaymath}E\delta^{(n)}= {U_r\over{ n\lambda P_0}}={5\over 2}\times
{0.844\over 0.136} \approx 15.5 \hbox{ \'ora}\end{displaymath}


\begin{displaymath}\overline{r}=1.787\end{displaymath}


\begin{displaymath}s=1.213\end{displaymath}


\begin{displaymath}U_s={\overline{r}\over r}={1.787\over 3} = 0.595\end{displaymath}


\begin{displaymath}\overline{e} = {\overline{s} \over {P(e)\lambda}}= {1.213\ove...
... 50}}}={50\times 1.213 \over 0.667} \approx 90.8 \hbox{ \'ora} \end{displaymath}


\begin{displaymath}E\delta= {\overline{r} \over {P(e)\lambda}}= {1.787 \over0.66...
...50}} = {50 \times 1.787\over 0.667} \approx 132.1 \hbox{ \'ora}\end{displaymath}


\begin{displaymath}U_g={\overline{m} \over n}= {17.874 \over 20} \approx 0.893\end{displaymath}


\begin{displaymath}\overline{T} = \overline{W} +{1\over \mu}= 0.981+5 = 5.981 \hbox{ \'ora}\end{displaymath}


\begin{displaymath}K_1={\hbox{ v\'arakoz\'o g\'epek \'atlagos sz\'ama } \over \h...
...k sz\'ama}}
= {\overline{Q}\over n} = {0.339\over 20} = 0.0169\end{displaymath}


\begin{displaymath}K_2= {\hbox{ t\'etlen kezelők sz\'ama } \over \hbox{ \uml oss...
... sz\'ama }} =
{\overline{S}\over r}= {1.213 \over 3} = 0.404 \end{displaymath}

Összëehasonlítva a II.5.1 1. Példában szereplő jellemzőkkel, láthatjuk, hogy az egy szerelőre jutó gépek majdnem egyforma száma mellett ($6$ ill. $6{2\over 3}$) a helyzet sokkal jobb $20$ gép és $3$ szerelő esetében, ugyanis a hatékon<ysági vizsgálatok az alábbi adatokat szolgáltatták:

\begin{displaymath}
\vbox{\offinterlineskip
\halign{\strut\vrule\quad\hfil  ...

2. Az előző példában $\rho = 0.1$, $n=20$ volt. Tételezzük fel, hogy az időegység az óra, a gépállás óránkénti költsége $18\,000$ Ft, míg a szerelők óránkénti költsége $600$ Ft. Mi lesz ebben ez esetben a szerelők optimális száma, ha az átlagos veszteség minimalizálására törekszünk?

{\bold Megold\'as:} Látható, hogy az óránkénti átlagos költség $r$ függvénye. A következő táblázat megadja a stacionárius eloszlást $r=3,4,5,6,7$ esetén (tapasztalatból tudjuk, hogy az $r$ számra $3\le r \le 7$).

\begin{displaymath}
\vbox{\offinterlineskip
\halign{\strut\vrule\ \hfil$ ...

A következő táblázat az időegységre jutó átlagos költségeket adja meg:

\begin{displaymath}
\vbox{\offinterlineskip
\halign{\strut\vrule\quad\hfil$ ...

Látható, hogy az optimális szerelőszám ilyen költségtényezők mellett $r=5$. Ez a példa is mutatja, hogy rendszerek összehasonlítása többféleképpen értelmezhető. Az $1.$ és $2.$ példa jól szemlélteti ezen problémakört.

Nyitólap    Tartalomjegyzék    Fejezetek ( B I II III IV F )    Letöltések
FRAME-mel FRAME nélkül
<<   Előző Következő  >>