III.1.7. A Takács-féle integrodifferenciál-egyenlet
Ebben a fejezetben az munkahátralékot vizsgáljuk meg kissé
közelebbről. Korábban megállapítottuk, hogy az folytonos idejű, folytonos állapotterű, az igények
beérkezési pillanataiban diszkrét ugrásokat tartalmazó
Markov-folyamat. Most az eloszlásfüggvényére vezetünk
le egy összefüggést, a pillanatban adott kezdeti érték mellett. Legyen
azaz annak a valószínűsége, hogy a időpontban érkező ,,virtuális" igény ideig tartózkodik a rendszerben, ha tudjuk,
hogy . -re szeretnénk egy kifejezést kapni
és segítségével. Az esemény a pillanatbeli állapotból úgy valósulhat meg, ha
vagy a pillanatban a munkahátralék nem nagyobb -nél és nem érkezik igény
a időközben, aminek a valószínűsége az elemi
sorbanállási elméletből jól ismert: ;
vagy egyetlen beérkezés fordul elő a intervallumban -- ennek valószínűsége -- úgy, hogy az ez által
hozott munka és a pillanatbeli munkahátralék összege nem haladja meg
-t. Az valószínűségét így
írhatjuk fel:
Annak a valószínűsége pedig, hogy a kiszolgálási idő
nem nagyobb, mint , éppen . Mivel egy igény kiszolgálási ideje független
a munkahátraléktól, annak a valószínűsége, hogy
az új igény munkaszükségletével együtt sem haladja
meg az a -t, szorzatként írható
alakban. A teljes valószínűség tétele alapján felírhatjuk,
hogy
Az eloszlásfüggvényt az első változója szerint sorbafejtve
(csak a lineáris tagot véve)
Használjuk ezt fel -ben:
Ezen egyenletnek ki kell elégítenie a következő feltételeket:
Most mindkét oldalból vonjunk ki -t, osszunk -vel és képezzük a határátmenetet. Így kapjuk az eloszlásfüggvényére vonatkozó
Takács-féle integrodifferenciál-egyenletet:
Takács ezt az összefüggést inhomogén Poisson-folyamatra
( ) is levezette. Ekkor majdnem minden és -ra fennáll az egyenlet.*Csak azon és értékekre nem áll fenn, melyekre nem létezik, például
-ban. A Takács-féle integrodifferenciál-egyenletből
több információt is levezethetünk. Vegyük a -nek az első változóX, szerinti Laplace- Stieltjes transzformáltját:
A Függelék alapján
és hasonlóan
Mivel a munkahátralék és a kiszolgálási idő nemnegatív
valószínűségi változók, . Az integrodifferenciál-egyenlet
integrált tartalmazó tagjában a és konvolúciója szerepel,
ennek a transzformáltja pedig a transzformáltak szorzata. Még a
tag szorul magyarázatra. A transzformáltja , de ez magában foglalja az tagot is, viszont a Takács-féle integrodifferenciál-egyenlet
ezt nem tartalmazza (-ra nincs értelme), ezért kivonjuk -ből. Ezek alapján kaptuk tehát a -ot. Ha az -t a második változó szerint is transzformáljuk,
a következőképpen számolunk. Az
definíciót felhasználva a -ból és a derivált Laplace-transzformáltjára
vonatkozó összefüggésből
ha az
definíciót használjuk az utolsó tagban. Innen
Ezen függvények stacionárius megoldását is megvizsgáljuk.
Meg lehet mutatni, hogy az -nek esetén létezik az kezdeti értéktől független határfüggvénye,
ha , legyen . A Takács-féle
integrodifferenciál-egyenletből a bal oldal esetén nullához tart, így
Továbbá ha , akkor is létezik
és független a kezdeti eloszlástól. Tekintsük a Laplace-Stieltjes transzformáltját, és
a levezetéséhez hasonlóan kapjuk, hogy
ahol , azaz
annak a valószínűsége, hogy a munkahátralék mennyisége
nulla. Ezután
Tudjuk, hogy , ebből
a L'Hospital szabályt használva
azaz , annak a valószínűsége, hogy
a rendszer szabad, ami összhangban van az -ra tett korábbi megállapításainkkal.
Végül adódik, hogy
Emlékezzünk vissza a várakozási időre vonatkozó P-H transzformált
egyenletre
Így , azaz stacionárius esetben
a hátralévő kiszolgálási idő sűrűségfüggvényének
és a várakozási idő sűrűségfüggvényének Laplace-transzformáltja
megegyezik.